"Tisztelet a bátraknak!" szabadtéri portrékiállítás
Archív és kortárs felvételeken alapuló portrésorozat az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ünnepnapja alkalmából.
A március 15-éhez kapcsolódó ünnepi megemlékezések jelmondata még 2014-ből való. 2015-ben szerettük volna ezt a mondatot megőrizni, ugyanakkor megújuló tartalommal feltölteni. Fontosnak tartottuk, hogy felhívjuk a figyelmet arra, nem csak történelmi időkben tudunk bátrak lenni, hanem a hétköznapok is sok bátorságot igényelnek tőlünk, s ma is köztünk élnek sokan, akik bátor és tiszteletre méltó módon adják oda magukat egy ügynek, a közjónak vagy embertársaiknak. A portrésorozaton egymás mellé kerültek a 48-as forradalom veteránjai és kortársaink: segélyszervezetek munkatársai, pedagógus, orvos és lelkész, különféle civil szervezetek önkéntesei és munkatársai, katonák, vízimentő, édesanyák, fogyatékkal élő és élsportoló, idős és fiatal. Sokféleségük jelzi, hogy nincs olyan életút, nincs olyan hivatás, amelyben ne találhatnánk meg a bátorság útját. 18 kortársunk került most a plakátokra, de mindegyikük mögött ott állnak mások, sokan, akiknek ugyanígy itt lenne a helyük, akikről példát vehetünk. Mert bátorság kell a kemény munkához is a mindennapokban, a helytálláshoz, a másokra figyeléshez.
A 18 portrépárból álló sorozat archív felvételeit a legismertebb vásárhelyi fényképész, Plohn József készítette. Plohn József 1869. július 7-én született Makón. Gimnáziumi tanulmányai befejezése után édesapja, az első vásárhelyi fényképész, Plohn Illés műtermében sajátította el a fényképezés alapjait, majd két évig tanult Koller Károly császári és királyi udvari fényképész fővárosi műtermében. Tanulmányúton járt Münchenben, Firenzében, Rómában, Párizsban.
Apa és fia az 1896-os Országos Millenniumi Kiállításon „az alföldi népéletet és mezei gazdálkodást ábrázoló” fotókkal I. díjat és millenniumi nagyérmet nyertek. A kiállításon Ferenc József személyesen is gratulált nekik. Műtermükben az 1880-as évek végétől a magyar képzőművészet legjelesebb képviselői is megfordultak.
Plohn az 1890-es években és az 1900-as évek elején közel háromezer felvételt készített Hódmezővásárhelyen és környékén a tanyákról, a gazdasági épületekről, a lakóépületekről és azok berendezéseiről, a fazekas termékek előállításának teljes munkafolyamatáról, különféle mesterségekről, mint például a takács, a méhész, a halász, a mézeskalács készítő. Megörökítette az állattartók és földművelők munkáját, a subák és textilek hímzését, esküvői szertartásokat, gyermekjátékokat, de még a temetői fejfákat is.
Az első világháborút követően nehéz anyagi körülmények közé került az erősödő konkurencia, a csökkenő fizetőképes kereslet miatt, így megélhetésének biztosítása érdekében 1922 őszén elhatározta, hogy egy 6 sorozatból álló fotóalbumban kiadja az addig elkészült fényképeit. A tervezett fotóalbumot azonban anyagiak hiányában nem tudta kiadni. 1944 nyarán deportálták az idős fényképészt, aki útban a koncentrációs tábor felé, egy marhavagonban hunyt el.
Plohn József 1635 db üvegnegatívból álló hagyatékát 1952-ben vásárolta meg a Tornyai János Múzeum az özvegyétől.
Plohn József a honvédportrékat 1902-ben, Kossuth Lajos születésének 100. évfordulója alkalmából készítette, kolozsvári megrendelésre, ahol a még élő 1848-49-es honvédek fotóiból egy nagyszabású kiállítást kívántak rendezni. A Vásárhelyi Híradó szeptember 14-i számában a következő felhívás jelent meg: „A múzeum lapunk utján az itteni kerületbeni öreg honvédeket arra kéri, hogy haladéktalanul jelentkezzenek a [Plohn-féle] fényképészeti műteremben a maguk levétele végett. Akinek egyenruhája van, azt vegye fel, akinek nincs, az sötét polgári ruhában jelentkezzék. A képeket a honvédek Pantheonában helyezik el. A képekhez életrajzi adatokat is kell beadni. Erre kérdő-ivek vannak letéve a fényképésznél és a honvéd-egyleteknél: csak a feleletet kell leírni vagy lediktálni.” Plohn az üvegnegatívok egy részének szélére ráírta a rajta szereplő honvéd nevét, így innen ismerhetjük az 1848/49-es forradalom és szabadság hódmezővásárhelyi hőseit.
Az archív felvételeket a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum bocsátotta rendelkezésre.
A kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeum múzeumkertjében 14-28-ig és a Budai Várban 15-én látható.