Hozleiter Fanny a döntésekről, a pillanat megéléséről és katona nagyapjáról
Író, blogger, boldogságkutató. Te döntesz című első könyve nagy sikert aratott. Írásain és előadásain keresztül több ezer embernek ad erőt élni akarásával, életigenlésével.
Van, amin lehet
Hozleiter Fannyról másfél éves korában derült ki, hogy izomsorvadása van és tizenöt éves volt, amikor az orvosok szerint már túljutott élete felén. Úgy döntött, hogy élete hátralevő részét nem fogja kétségbeesésben tölteni, megpróbálja boldogsággal, pozitív élményekkel kitölteni a hátralévő időszakot. „Azt gondolom, hogy kevés dolgon tudok egyik pillanatról a másikra változtatni, de van, amin bármikor: ez pedig hozzáállásom” – meséli Fanny, majd hozzáteszi, hogy „mindig nálam a döntés, sírok vagy nevetek. Feladom vagy megcsinálom. Depressziós leszek vagy inkább minden helyzetben a lehetőséget keresem.” Fanny, vagyis Mosolyka „Te döntesz” bögréi is ezt testesítik meg, ezt az üzenetet hordozzák. „Azt akartam, hogy legyen valami a reggeli kávé vagy tea közben, ami mindig emlékeztet erre. Ma már több ezren ilyen bögréből fogyasztják italukat nagy örömömre.
Menni és csinálni
„Amikor először hallottam az 1848-as veteránok főszereplésével készülő posztersorozatról, rögtön a nagypapámra gondoltam. Katona volt ő is, bátor, fantasztikus ember. Büszkeség fogott el iránta, és a becenév jutott eszembe, ahogy hívott: Dinnye. Nekem a bátorság azt jelenti, hogy menni és csinálni azt, amiben hiszek. Akkor is menni, ha megbotlok, ha sérülök, ha fáj. Menni tovább a célom felé a hitetlenkedők ellenére is. Belevágni valami teljesen ismeretlenbe, szerintem az is bátorság.”
Megélni az „itt és most”-ot
Mosolyka számára a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy minden egyes pillanatot megéljen, az „itt és most”-ban maradjon, ahogy ő fogalmaz, és értékelje mindazt, ami körbe veszi. „Ezt folyamatosan tanulom én is, nem vagyok mindig vidám, ugyanúgy visz engem is az élet hullámvasútja, mint bárki mást. Egyszer lent, máskor fent. Viszont a szárnyalásokból töltekezem, hogy tovább tudjak lépni a mélységeknél.
Csak a jó idő
Ha azt mondom, hogy 1848, Mosolyka azt mondja, hogy kokárda és jó idő. „A március 15-i ünnepségen gyakran hétágra sütött a nap gyermekkorban. Imádtam. Ahogy Petőfi Sándort is, az elszántságát, a hitét, és a „Talpra magyar” kezdetű versét. Ebben a két szóban fontos üzenet lakozik. Az pedig külön jóleső érzés, hogy most én is rajta leszek egy éppen ott kiállított poszteren, ahol történetesen ezt a verset Petőfi először elszavalta.”