Cserháti Erika a daganatos kisbetegről, az aranyközépútról és Pomutz Györgyről
Háromgyerekes családanya, az Őrzők Alapítvány önkéntese, a Bátorságpróba című daganatos betegségekben szenvedő gyermekeknek íródott mesekönyv kezdeményezője és társszerzője, számos jótékonysági árverés, futóverseny, élményterápiás foglalkozás, rajzverseny és számos egyéb kezdeményezés szervezője, segítője.
Bátorságpróbák nem csak gyerekeknek
A háromgyerekes, jogász végzettségű anyuka egyik gyermeke daganatos betegséggel született – ma már jól van és éli az óvodások mindennapi életét –, ennek következtében másfél évig voltak állandó látogatói a Tűzoltó utcai Gyermekklinikának. A kezeléseket követően döntöttek úgy a férjével, hogy önkéntesként csatlakoznak az Őrzőkhöz, a Gyermekklinika hivatalos alapítványához. Szerették volna meghálálni, hogy megmentették gyermekük életét, illetve segíteni a hasonló betegségben érintett szülőknek, gyermekeknek. Erika a Bátorságpróba című mesekönyv társszerzője is – ez a könyv a gyermekek nyelvén magyarázza el, mutatja be a különböző kezeléseket, beavatkozásokat, illetve, hogy milyen megpróbáltatásokkal kell szembenézniük a gyógyulásuk útján, rajzait Bartos Erika készítette. Alapítványi munkája keretében folyamatosan szervez, ha kell rajzversenyt, futóversenyt, jótékonysági árverést, de festett már folyosót, jelenleg családi lakások felújításán dolgoznak. Ahogy fogalmazott: „ott segítünk, ahol tudunk”.
Megtalálni az arany középutat
Erikának a legnagyobb kihívás nőként és anyaként, hogy megtalálja az arany középutat, „hogy úgy tudjak édesanya, feleség, dolgozó nő, önkéntes lenni, hogy közben megmaradjak önmagam. Elhivatottságom abból a felelősségből táplálkozik, hogy boldog, tiszta szívű, bátor emberré neveljem a gyermekeimet”. Töltekezni az őt körülvevő isteni és emberi szeretetből tud, mely szerinte a legapróbb dolgokban is jelen van.
Az igazi bátrak a daganatos kisbetegek
„Igazán bátraknak azokat a kis betegeket tartom, akik szembenéznek a betegségükkel, és sok megpróbáltatáson mennek keresztül az életükért. Magamat tekintve pedig azt tudom elmondani, hogy megpróbáltam elfogadni a sorsot, elhordozni az életem. El kellett fogadnom, hogy vannak olyan élethelyzetek, melyeket nem befolyásolhatok, tőlem függetlenek, melyekben tehetetlen vagyok. Megpróbáltam számba venni, hogy mennyi mindent kaptam az élettől, mennyi jó dolgot, ami már elvehetetlen. Megpróbáltam a rossz dolgokat is elfogadni, hiszen azok is ugyanúgy részei az emberi életnek, a sorsnak. Az élet és egészség természetes, de a halál és betegség is ugyanúgy az. Nem azt kérdeztem, hogy mit várok az élettől, sem azt, hogy vajon mi lesz, mert tehetetlenségemben a maradék erőmet is elvesztettem volna. Ehelyett inkább azt a kérdést tettem fel, hogy az élet mit vár tőlem. És így a tehetetlenségem cselekvésbe fordulhatott át.”
Van, ami fontosabb a félelmünknél
„A bátorság nekem azt jelenti, hogy legyőzzük belső félelmeinket, szembenézünk a múltunkkal, jövőnkkel, nem sodródunk, hanem szabad akaratunkból és belső meggyőződésünkből döntünk és elindulunk egy úton, mert tudjuk, hogy létezik valami, ami fontosabb a félelmünknél.” Fontos Erika szerint, hogy a bátorságot mindig másik két erénnyel együtt vizsgáljuk, az okossággal és igazságossággal, ahogy Aquinói Szent Tamás javasolta. Okosság nélkül bátorság helyett vakmerőségről, igazságosság nélkül pedig bátorság helyett gátlástalanságról beszélhetünk.
A szabadság örök érvényű
Ha 1848-ról beszélünk, akkor Erika szerint fontos megemlíteni, hogy minden nemzedéknek, kornak megvan a maga feladata. Meg kell köszönni őseink helytállását, hiszen az ő erőfeszítéseik árán vagyunk ma itt, viszont azt is látni kell, hogy a mi generációnknak teljesen más jellegű problémákkal kell megküzdenie. Míg korábban több száz, akár ezer év élettapasztalatát egy az egyben adták át az apák a fiaiknak, addig a mai felgyorsult világban ez már nem releváns, olyan nagyok a generációs különbségek, hogy az egyes generációknak külön-külön meg kell tanulniuk élni. Vannak azonban örök érvényű igazságok, amelyek minden korra igazak, a szabadság is ilyen. Kedvenc hőse, a szintén gyulai születésű és jogász végzettségű Pomutz György, aki Világos után Komárom rendőrfőnöke volt, majd a szabadságharc után Amerikába emigrált és megalapította New Buda-t, az amerikai polgárháborúban pedig az északiak seregében – más 48-as veteránokkal együtt – viharos sebességgel haladt felfelé a ranglétrán és a háború végén már vezénylő tábornok volt, később pedig szentpétervári konzul, akinek szerepe volt Alaszka megvásárlásában.