Steinbach Éva

Steinbach Éva a Down dadaságról, a családról és megélt traumáról

11 éve dolgozik a Down Alapítvány munkatársaként. A Down Alapítvány Down Dada Sorstárs Segítő Szolgálata azért jött létre, hogy a Down-szindrómás babák születése miatti traumát segítsen feldolgozni a családoknak. A diagnózis felmerülésének pillanatától tudják támogatni a családokat, sorstársi melléállással, lelki támogatással, tapasztalatok átadásával, hiteles információkkal.

Lehet boldog életet élni

Steinbach Éva szerint a Down Dadák saját példájukkal bizonyítják, hogy Down-szindrómás gyerekkel is lehet boldog életet élni. Céljuk, hogy a Down-szindrómás gyermek szerető, elfogadó családban nőjön fel, ahol biztosítva van, hogy a képességeit maximálisan kibontakoztassa és a lehető leginkább önálló életet élhessen. „11 éve kapcsolódtam bele ebbe a szolgálatba, azután, hogy a Down-szindrómás kisfiunkat, Petit, 3 éves korában elvesztettük. Úgy éreztem, hogy az általa szerzett tapasztalataimmal tudok segíteni másoknak, akiknek Down-szindrómás gyereke születik” – mesél a kezdetekről Éva.

Kitartás és becsületesség saját magunkkal szemben

Nem tartja bátornak magát, bár valóban többször mondták már neki, hogy bátor, elsősorban a nyolc gyermekük miatt, illetve azért, mert a hetedik Down-szindrómás után is merték vállalni a nyolcadik gyereküket, aki egyébként teljesen egészséges. Megnézte az értelmező szótárban, hogy mit jelent bátornak lenni: „A bátorság lelki erő, életerő, amely szükséges az életben felmerülő céljaink elérésével szemben álló akadályok legyőzéséhez. A bátorság kitartást és becsületességet jelent saját magunkkal és céljainkkal kapcsolatban, amely szükséges igazunk megvédéséhez is” – idézi. És rögtön be is vallja, hogy ebben az értelemben talán tényleg bátor, bár eddig erre soha nem gondolt.

Segíteni a hozzám fordulóknak

A Down dadának mostanában a legnagyobb kihívást azt jelenti, hogy összeegyeztesse a munkát, az anyaságot és most már a nagymamaságot is. „Régebben, amíg minden gyerekünk itthon volt, főállású anya voltam – akkor ez könnyebben ment. Mindenkire odafigyelni sokszor nehéz, de mivel szeretem a családomat és a munkámat is, igyekszem megfelelni mindenütt.  A munkámban feltölt, hogy naponta megtapasztalom, hogy tudok segíteni a hozzám forduló családoknak. Ez jó érzés. Töltekezni pedig a családomból töltekezem, a férjem és a gyerekeim szeretetéből. Illetve a Down-szindrómás kisfiamból, aki a rövid életével is nagyon sok mindenre megtanított, és egy igazi csoda volt az életemben.”

Ők igazán bátrak voltak

„Gyerekkoromban egy saroknyira laktunk a Nemzeti Múzeumtól, így nekem 1848-ról először a Nemzeti Múzeum jut eszembe és a Nemzeti Múzeumról egyértelműen Petőfi, a Nemzeti dal és a 12 pont. Hősként viszont Batthyány Lajosra és a 13 aradi vértanúra gondolok. Ők igazán bátrak voltak az én szememben.”