Pisont István

Pisont István sportnagykövetségről, példamutatásról és az akadályok legyőzéséről

Roma származású focista, a Budapest Honvéd FC egykori klasszisa és válogatott futballistája, aki aktív pályafutását befejezve edzősködni kezdett, jelenleg az utánpótlás válogatott szövetség edzője. Emellett közéleti tevékenységet is vállal, 2011-ben részt vett a Boldog Ceferino Lovagrend megalapításában is, azóta is a Lovagrend sportnagykövete.

Segíteni, együttműködni
Négy éve Mátraverebély-Szentkúton alakult a Boldog Ceferino lovagrend, melynek vezetőségi tagja és spotnagykövete a korábbi válogatott labdarúgó. A lovagrend karitatív tevékenységet végez, szeretne hozzájárulni a magyarság és a cigányság közötti együttműködéshez. Célja pedig, hogy a tagok a saját területükön hatékonyan segítség a szegényeket, irányt és példát mutassanak a tehetséges fiataloknak.

Példamutatással segíteni
„Mivel érdemeltem ki ezt a felkérést, mi az én bátorságom a honvédveteránokhoz képest? Teszi fel a kérdést Pisont István, nem elsőként az interjúk során. „A közösségemből adódó ajánlás jól esik és büszkén vállalom. Hiszem, hogy példamutatással sokat segíthetek a környezetemnek, földi halandóként céljaik elérésében. Nagy kihívást jelent az élet minden szelete” - vallja Pisont István. „Kezdve a családtól és párkapcsolattól, a gyereknevelésen át az egészségig és az egyszerű hétköznapok menedzseléséig, továbbá olyan apró dolgokig, mint a napi ügyintézések vagy a szabadidő megszervezése. Mind-mind kihívást jelentenek számomra, nagy kérdés, hogy meg tudok-e felelni ezeknek a kritériumoknak? Van-e elég önismeretem, hogy jól helytálljak ezen feladatok között? A munkám mellett ezekhez a hitből eredően Istennel és a családomból töltekezem.”

Legyőzni az akadályokat
A szövetségi edző számára a bátorság azt jelenti, hogy fel kell vállalni magunkat, a vágyainkat, hogy mit szeretnénk elérni. „Céljaink eléréséhez le kell győzni a szemben álló akadályokat, amihez nagy lelkierő szükséges. Akinek van lelki ereje, az a nehézségek során, amikor megpróbáltatások várnak az emberre, van mire támaszkodjék.”
Pisont Istvánnak 1848-ról elsősorban a nemzeti identitás, egységes elgondolás, összetartozás jut az eszébe.