Lutas Csaba

Lutas Csaba a láthatatlanságról, a közvetítésről és a magunkat kívülről nézésről

Több mint húsz éve a Magyar Máltai Szeretetszolgálat önkéntese, az orvosi segédeszközöket javító és kölcsönző részleg vezetője. Olyan eszközöket juttat el a rászorulókhoz, mint az elektromos ágy, a kerekesszék vagy járókeret. Ezek az eszközök komfortosabbá teszik a betegek mindennapjait, megkönnyítik az ápolók és ápoltak munkáját. Lutas Csaba a Magyar Máltai Szeretetszolgálat kötelékében főleg használt eszközöket segít eljuttatni az arra rászorulókhoz. 

Kívülről nézni önmagamat
„Egy ilyen poszter-kiállításon szerepelni megtisztelő érzés és pozitív visszacsatolás” - mondta Lutas Csaba. „Jó alkalom volt arra, hogy elgondolkodjam azon, hogy vajon az emberek kit vagy mit tartanak bátornak. Divatos kifejezés mostanában a hétköznapi hős fogalom, de ebből az aspektusból még sohasem vizsgáltam magam. Ez most egy érdekes tükör számomra is, olyan mintha kívülről nézném önmagam. Ennek ellenére nehéz kérdés válaszolni arra, hogy mi is a bátorság. Aki a sorstól sok pofont kap, mégis emelt fővel éli a mindennapjait, és az akadályokat átlépve küzd azért, hogy az életet jobbá tegye, az bátor. Azt szokták mondani, hogy bátorság ahhoz kell, hogy a félelem ne játsszon szerepet az elhatározásokban. Az ember legtöbbször nem is gondolja, hogy mi-mindenre képes, és mennyi mindent tud túlélni.”

Csupán közvetítő vagyok
„A legnehezebb látnom a sok nélkülözést, az emberi kiszolgáltatottságot és tehetetlenséget.  Sokan vívnak véget nem érő csatát az éhezéssel, a megvetéssel és az elhagyatottsággal. Legtöbbjük mélyszegénységben él, számukra olyan dolgok jelentenek örömöt, amiket más emberek természetesnek gondolnak: élelem, tüzelő, vagy ruha. Szívszorító a nélkülöző családokkal, különösen a gyermekekkel és idősekkel való találkozás. Paradox módon viszont pont az ő irányukból áradó őszinte hála és köszönet a mozgatórugója a munkámnak. Igazán töltekezni csak ebből lehet, még akkor is, ha jómagam csupán közvetítő eszköze vagyok mindennek.”

Az egyszerű ember, aki a szegényeket segítette
„1848-49 meghatározó jelentőségű a magyarok történelmében, és szinte mindenki Petőfire és a Pilvaxra asszociál. Elképzelhetetlen ez az ünnep a kokárdák és a Nemzeti dal nélkül. Nincs kifejezett kedvencem, hisz maga a kor igen távoli, ám mindenképpen tiszteletet érdemlő mindaz, amit akkor a márciusi ifjak elindítottak és kivívtak.
Ha karakteres „hőst” kellene választanom, akkor talán Táncsics Mihályra esne a választásom. Az ország számos pontján megfordult, törődött az emberekkel, szókimondó volt, és ami a legszimpatikusabb jellemvonása, hogy nagyon egyszerű emberként élt. Ő is sokat nélkülözött és talán éppen ezért kitartóan harcolt egy jobb világért és a jogegyenlőségért. A maga módján ő is a szegény sorban élőket segítette. Ha ma közöttünk élne, szinte biztosra veszem, hogy valamilyen formában karitatív személyiség lenne” – választja ki kérésünkre Lutas Csaba kedvenc hősét a forradalom és szabadságharc idejéből.