Lugosi Dániel Ali

Lugosi Dániel a rövid napokról, a pihenésről és arról, hogy nem lehet feladni

A fiatal klarinétzenész megnyert egy komolyzenei tehetségkutató versenyt, a közszolgálati televízión zajló Virtuózokat, pedig még csak tizenöt éves. A siker nem a semmiből jött, több év munka, gyakorlás, hazai és nemzetközi versenyek vannak mögötte. Amikor játszik, becsukja a szemét, a legnagyobb hősöknek a katonákat tartja, és ha felnő, szeretne létrehozni egy olyan alapítványt, amely család nélküli, vagy éppen beteg gyerekeken segít.

Főzőszakkör helyett
Pedagógus szülők negyedik, örökbefogadott gyermeke, három testvére van. Saját bevallása szerint, mivel főzőszakköre túl fiatal kora miatt nem mehetett, így amíg délután az apukáját várta, a klarinéttal ismerkedett. A bátyja is ezen a hangszeren játszik, de valószínűleg kellett egy tanár is, aki gyorsan felfedezi benne a tehetséget. Gyorsan megtanulta az alapfogásokat, a következő évben már a XVI. kerületi Rácz Aladár Zeneiskolában tanulta a skálázást, a könnyebb és nehezebb darabokat, ahol megkapta az év növendéke díjat is. Mivel felvételije idején a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában nem indult el végül a különleges tehetségek osztálya, végül a Szent István Zeneművészeti Iskolába, Devich Gábor tanár úrhoz került. Két nemzetközi és egy országos zeneiskolai versenyen szerezett első díjat, az egyik felvételét anyukája elküldte a Bécsi Filharmonikusok szóló nagybőgősének, Rácz Ödönnek. Noha személyesen nem ismerte őt, szerette volna tudni, hogy az ottani zenészek miként értékelik a teljesítményét. Hamarosan jött a hír: mehet felvételizni a Bécsi Zeneművészeti Egyetemre (Universität für Musik und darstellende Kunst, Wien). Az egyetemre felvették, már a második évet tölti ott, a Bécsi Filharmónikusok klarinétosa, professzor Johann Hindler tanítja.

Egy nap csak 24 órából áll
Lugosi Dánielnek a legnagyobb kihívást azt jelenti, hogy megbirkózzon azzal a ténnyel, hogy egy nap csak 24 órából áll. Az interjúkérdésekre is este válaszol, egy fellépési programja után. A pihenés számára a zene, „teljesen kikapcsol” ahogy mondja. „Persze az értelmetlen időtöltés fáraszt le a legjobban, így fegyelmeznem kell magam, hogy kellő odafigyeléssel csináljam a dolgokat.

Ha bátorság, akkor katonák
A bátorságról egyből a katonák jutnak az eszembe, de az én bátorságom igen messze áll ezektől a hősöktől. Van mit tanulnom tőlük, mind kitartásban, mind állhatatosságban, mind áldozatkészségben. Legjobban mégis azt, hogy a küzdelmet nem lehet feladni, a harcban nem lehet meghátrálni.” Ha azt mondom, hogy 1848, Dani – aki ebben biztosan hasonlít a legtöbb magyar iskolásra -, azt mondja, hogy Petőfi és Nemzeti Dal. Akikre felnéz, azok „a hősök, akik készek meghalni a nemes célokért.”