1848 veteránjai

A múzeumkerti megemlékezésen, a Magyar Nemzeti Múzeum oszlopsorán Plohn József 1902-es öreg honvédek portréi közül is megtekinthető néhány. A Tornyai János Múzeum gyűjteményében lévő Plohn József képeket fotózta és „javította” Dömötör Mihály.

Tornyai jános Múzeum

 

 

Tisztelet a Bátraknak!

1848 veteránjai, az öreg honvédek portréi 1902-ből

A fotográfia 112 éves csodájának és a Kolozsvári Országos Történeti Ereklye-Múzeum 1902-ben szervezett kiállításának köszönhetően - amelyet az akkor még élő 1848–49-es katonák képeiből rendeztek- megismerhetjük a 48-as hősöket és ma is tiszteleghetünk a fotókon szereplő Bátrak előtt.

1902-ben a Kolozsvári Országos Történeti Ereklye-Múzeum Kossuth Lajos születésének 100. évfordulóján fényképészeknek szóló felhívást tett közzé.

A felhívás tárgya az volt, hogy az öreg honvédekről készítsenek portrékat a fotósok.

A Vásárhelyi Híradó szeptember 14-i számában a következő felhívás jelent meg: „A múzeum lapunk utján az itteni kerületbeni öreg honvédeket arra kéri, hogy haladéktalanul jelentkezzenek a [Plohn-féle] fényképészeti műteremben a maguk levétele végett. Akinek egyenruhája van, azt vegye fel, akinek nincs, az sötét polgári ruhában jelentkezzék. A képeket a honvédek Pantheonában helyezik el. A képekhez életrajzi adatokat is kell beadni. Erre kérdő-ivek vannak letéve a fényképésznél és a honvéd-egyleteknél: csak a feleletet kell leírni vagy lediktálni.”

Szeptember 28-án már arról értesülhettek a vásárhelyiek, hogy „a mi 48-as honvédeink fényképei már nagyban készülnek. Felhívatnak tehát 48-as honvédeink, hogy akik még nem fényképeztették le magukat, legkésőbb október 5-ikéig jelentkezzenek Plohn József fényképész műtermében hol teljesen díjtalanul fényképezik le őket.”

A gazdag ’48-as hagyományokkal rendelkező Hódmezővásárhelyen a felhívás kedvező visszhangra talált, s így Plohn József (1869-1944) helybéli fotográfus 154 veteránról készíthetett fényképeket.

"A százötvennégy - közülük nyolcvankilencnek a neve is ismert - , az eddigi feltáró munka tanúsága szerint szinte kivétel nélkül földesúri függésből szabadult telkes jobbágy, házas illetve házatlan zsellér volt, földműves, jószág után élő pásztorember, gazdasági cseléd, de akadt köztük mesterember és kereskedő, talán tollforgató diák is" – írja Dr. Szabad György, a Tornyai János Múzeum gondozásában 1992-ben megjelent fotóalbum előszavában.

A múzeum felhívása értelmében „beküldhetők családok által [az] elhunyt jelesek képei is.” Valószínűleg ezért került több, már 1902 előtt elhunyt honvéd - mint például Borsodi János (†1898), Szamecz András (†1899), Trungel János (†1901) - fényképe is a gyűjteménybe.

 

 

Plohn József (1869-1944)
 

A legismertebb vásárhelyi fényképész, Plohn József 1869. július 7-én született Makón. Édesapja Plohn Illés, az első vásárhelyi fényképész, édesanyja Kugler Amália. A család 1870-ben költözött Hódmezővásárhelyre.

Plohn József az 1879/80-as tanévtől az 1882/83-as tanév végéig a hódmezővásárhelyi református főgimnázium tanulója volt. A gimnáziumi tanulmányai befejezése után édesapja műtermében sajátította el a fényképezés alapjait, majd két évig tanult Koller Károly császári és királyi udvari fényképész fővárosi műtermében. Tanulmányúton járt Münchenben, Firenzében, Rómában, Párizsban.

Az 1896-os Országos Millenniumi Kiállításon „az alföldi népéletet és mezei gazdálkodást ábrázoló” fotókkal Plohn Illés és József I. díjat és millenniumi nagyérmet nyertek. A kiállításon Ferenc József személyesen is gratulált Plohn Józsefnek.

A Plohn-műteremben az 1880-as évek végétől megfordult Tornyai János és Iványi-Grünwlad Béla festők, Kallós Ede szobrász, 1892 nyarán László Fülöp festőművész, majd az 1900-as évek elejétől Pásztor János szobrász, Rudnay Gyula és Endre Béla festők, Kiss Lajos a későbbi néprajztudós, később Koszta József és Vén Emil festők is.

Az 1890-es években és az 1900-as évek elején közel háromezer felvételt készített Hódmezővásárhelyen és környékén a tanyákról, a gazdasági épületekről, a lakóépületekről és azok berendezéseiről, a fazekas termékek előállításának teljes munkafolyamatáról, különféle mesterségekről, mint például a takács, a méhész, a halász, a mézeskalács készítő. Megörökítette az állattartók és földművelők munkáját, a subák és textilek hímzését, esküvői szertartásokat, gyermekjátékokat, de még a temetői fejfákat is. Az elkészült felvételek egy részét az 1904 augusztusában Hódmezővásárhelyen megrendezett Ipari és Mezőgazdasági kiállításon mutatta be.

Szeremlei Sámuel megrendelésére számos felvételt készített a Hódmezővásárhely története című monográfia 4. kötetéhez. Az 1913 augusztusában dr. Kenéz Sándor szerkesztésében megjelent Tanyai Újság az aratás fázisait bemutató 8 képe mellett egy tanyaudvart és egy, a vásárhelyi öreg gazdákat ábrázoló műtermi fotóját is közölte.
Plohn az első világháborút követően nehéz anyagi körülmények közé került az erősödő konkurencia, a csökkenő fizetőképes kereslet miatt, így megélhetésének biztosítása érdekében 1922 őszén elhatározta, hogy egy 6 sorozatból álló fotóalbumban kiadja az addig elkészült fényképeit. A tervezett fotóalbumot azonban anyagiak hiányában nem tudta kiadni.

1944 nyarán deportálták az idős fényképészt, aki útban a koncentrációs tábor felé, egy marhavagonban hunyt el.

Plohn József 1635 db üvegnegatívból álló hagyatékát az özvegyétől 1952-ben vásárolta meg a Tornyai János Múzeum.