Horváth Ágnes, zászlós

Horváth Ágnes zászlós az ösztönösségről, a férfivilágról és Szemere Bertalanról

Több misszióban szolgált katonanő. 2011-ben egy motorbalesetet szenvedő ciprusi férfit látott el a mentők érkezéséig, és ezzel megmentette az életét.

Amikor nincs idő gondolkodni
Ágnes 2011-ben a negyedik misszióját töltötte Cipruson egy békefenntartó misszió tagjaként. Egy közös programról tartott vissza a táborába katonatársaival, amikor autójuk előtt egy motoros balesetet szenvedett. „Sosem fogom elfelejteni, ami a szemeim előtt lezajlott. Haladtunk az úton, a motoros, én, amikor egyszer csak a szemben lévő sávból kanyarodva egy autó a motorost teljesen elütötte. Padló féket nyomtam, kiraktam az elakadás jelzőt és ajtót feltépve rohantam a több mint tíz métert bukfencezve repült ember segítségére.Mindent reflexből cselekedtem, az afganisztáni misszió nagyon sok mindenre megtanított, és egy ilyen helyzet nem volt akadály számomra, másodpercek alatt megoldásokat kerestem. Közben a többiek mögöttem biztosították a terepet, irányították a forgalmat, tudtam, hogy nem vagyok egyedül, a bajtársaim, ha kell, segítenek.”
A motoros – bár viselt bukósisakot, más védőruha nem volt rajta. „Tele volt vérző sérülésekkel, sokkos állapotba került, jobb karja, természetellenesen állt, szemmel jól láthatóan kivehetőek voltak a törésnyomok. Eszméletlen volt, elkezdtem az életfunkciók ellenőrzését, és megpróbáltam ellátni, miközben a tömegből valaki hívta a mentőket. A pulzusa gyér, légzése gyenge és akadozott volt.Kevés eszköz állt rendelkezésemre. Először megszabadítottam a felesleges holmijaitól, így az nem akadályozta a légzést, és nem gyakorolt nyomást az ereire. Tartottam a medencetöréstől, ezért a stabil oldalfekvés szóba sem jöhetett, helyette törött karját a saját karomra tettem, a földön fekvő sérültet a saját testemmel rögzítettem, mivel más nem adódott, így én magam voltam a vákuumágy. Ez azért volt fontos, mert kezdett magához térni, fájdalmai voltak, és csak így tudtam elérni, hogy ne mozogjon, nyugodt maradjon. Angolul nem beszélt, ezért megkértem egy helyit, hogy segítsen a tolmácsolásban. A mentők érkezéséig végig figyeltem minden rezdülését. Szerencsére ma már jól van, mielőtt hazajöttem, többször érdeklődtem felőle.”

Nőnek és megbecsültnek maradni
A katonaságban, ami egy férfias világ Ágnes szerint, a legnagyobb kihívás úgy nőnek maradni, hogy közben megbecsüljék, elfogadják. „Katonának lenni egyébként sem könnyű dolog, katonanőnek meg még egyszer annyi energia-befektetés. Egy nőnek itt nem biztos, hogy hasznosak azok a kifejezetten női tulajdonságok, amelyek a hétköznapokban jellemzőek. Meg kell edződni, keményedni testileg és lelkileg is. Emellett a társadalmi megítélése is más, és még a mai napig sokszor elhangzik „a katonaság férfinak való” mondat. Nehezen fogadják el ezt férfitársaink a civil életben.”

Erős családi háttér
Ágnes családos, a családtagjaival töltött idő mindig megsokszorozza energiáit. Igyekszik minél többet velük lenni. Fontosnak tartja a családi köteléket,nem tudná elképzelni nélkülük az életét. „Minden tiszteletem azoké, akik körbevesznek, és sokmindent elviselnek, ami a hivatásommal járó életmódból következik.Soha nem panaszkodnak, és úgy fogadnak el, amilyen vagyok.Az örömteli percek, amikor együtt vagyunk, segítenek átvészelni a nehezebb időszakokat.”

Felvállalni magunkat
A bátorság kérdése korszakonként mást és mást jelentett. „Fiatalként fogalmazódott meg bennem, hogy kimondani és megtenni azt, amit mások nem mernek, igen bátor dolog. A legnagyobb bátorság talán önmagunk leküzdése, felvállalása. Nagy kihívás becsületesnek maradni egy olyan világban, ami nem mindig a becsületről szól. Ma egy fiatal párnak gyereket vállalni szintén nagy bátorságot igényel. Másokkal szemben véleményt alkotni, szintén nagy bátorságra vall. Bátorság kell ahhoz is hogy valaki egy mentőautóban, a forgalommal szemben száguldozva emberéleteket mentsem, vagy bűnözők után rohanjon, a tűzből embereket hozzon ki. A hétköznapok tele vannak hősökkel, akik észrevétlenül köztünk élnek, csak nem mindig vesszük észre őket. Én egy egyszerű hétköznapi embernek gondolom magam, aki igyekszik az elvárásoknak megfelelni.”

Odaadással végezni a munkánkat
„A szabadság utáni vágy jut először eszembe a forradalomról.Nagyon fontos, hogy az emberek szabadnak érezzék magukat.Az önmegvalósításhoz elengedhetetlen például a személyes szabadság, a lehetőségek - természetesen mások érdekeit tiszteletben tartva. A kedvencem az 1848-as forradalom szereplői közül Szemere Bertalan. Egy elszegényedő, többgyermekes nemesi családból származott, ahol sok nehézséggel és nélkülözéssel kellett szembenéznie. Fiatal korától keményen dolgozott és tanult az álmaiért, soha nem adta fel a céljait, áldozatokat vállalt és végül elérte őket. A Batthyány-kormány belügyminisztereként teljes odaadással végezte a kormányzati munkáját.Ha kellett, mert bírálni, akár Kossuth véleményét is, viszont nyitott volt az újra,sokat tanulmányozta az akkor a miénknél fejlettebb társadalmakat. Nekem igazi példakép.”