Dr. Prodán Zsolt

Prodán Zsolt a technika fontosságáról, a gyógyultak öröméről és a belső küzdelemről

A gyermekszívek specialistája. Több ezer felnőtt és gyermek köszönheti neki az életét, több nyugat-európai és tengerentúli központban megfordult, pár éve mégis hazatért, hogy a hazai működő gyermekszív-transzplantációs és -műszív program még jobbá tételén dolgozzon. Elfoglalt ember, a betegek gyógyulásából töltekezik, kedvenc hőse Gábor Áron.

A technika még a pénznél is fontosabb
Építésznek készült, de az orvosi pályát választotta apja lebeszélése ellenére is. A fül-orr-gégész édesapától viszont megtanulta, hogy milyen óriási különbség van a szimpla "munkaszerűen" és a szenvedélyesen, belső meggyőződésből űzött orvoslás között. A középiskolát és az egyetemet és Debrecenben végezte. Az egyetem alatt még intervenciós gyermekkardiológus akart lenni, ám egy professzora a gyermekszív-sebészet felé terelte. Elnyert egy medikai ösztöndíjat, így már gyakorlatilag pályakezdőként a legjobbak mellett dolgozhatott. Amerikában eszmélt rá, hogy a technológia a legfontosabb és nem feltétlenül az, hogy mennyi pénz van az egészségügyben. Később dolgozott Nyugat-Európában, néhány éve Münchenből tért haza, hogy a gyermekszív- transzplantációs és műszív program jobbá tételén dolgozzon. „A veleszületett rendellenességek az orvoslás egyik „egzotikus” területét képviselik” – mondja. - „Bár laikus ésszel azt gondolnánk, hogy mindenkit „megillet”, hogy a startkockára azonos esélyekkel lépjen, sajnos az újszülöttek 1 százaléka többé vagy kevésbé bonyolult szívhibával érkezik. Szerencsére a korrekt segítség a többségnek visszaadja a normális élet esélyét. Azok, akiknek a szűken értelmezett szívsebészet eszközei nem tudtak segíteni, új reményt kaphatnak a keringési elégtelenség modern kezelési lehetőségeivel.”

Szakmai tudás, tapasztalat és folyamatos fejlődés
Prodán Zsolt komplex változásokban gondolkodik szakterületén.  A nyugat-európai munkamechanizmusokat szeretné elterjeszteni itthon, vagyis azt a személetet, amelyben az orvosok nem elégszenek meg az elért megszerzett tudással, hanem folyamatosan képzik magukat és törekszenek az újra, a jobbra, a hatékonyabbra. Vallja, hogy a már létező technológiákat meg kell tanulni és be kell vezetni itthon is. Fontosnak tartja a nyugat-európai, közelebbről a német protokollok elterjesztését, a külföldi szakmai kapcsolatok ápolását és azt, hogy az egyéni célok helyett az orvosok koncentráljanak a csapatmunkára, és működjenek csapatként. Munkájáról és annak megítélésről így gondolkodik: „Távolról talán nem látszik, de minket, orvosokat, sebészeket a szakmai tudás, az ehhez kapcsolódó szakmai tapasztalat, valamint a szakmai közösségünk ereje bátorít föl.”

A bátorság valójában belső küzdelem
Egy elfoglalt sebész számára a töltődés elengedhetetlen, Prodán Zsolt elsősorban a gyógyulók öröméből és szeretetéből töltekezik. Motivációt jelentenek a szakmai sikerek is. A bátorságról azt vallja, hogy az valójában belső küzdelem. Az 1848-as forradalomról és szabadságharcról elsőként debreceni iskolásévei jutnak eszébe, hiszen az első Felelős Magyar Minisztérium a Debreceni Kollégium Oratóriumában ülésezett. A kedvenc hőse azonban mégsem gróf Batthyány Lajos, hanem a székely Gábor Áron, aki speciális tudásával hatékony eszközt teremtett a közösség védelmére. „A Homo faber, azaz a technika iránt fogékony, alkotó és teremtő ember prototípusa” – jellemzi az ágyúöntőt.