Bálint Gábor

Bálint Gábor az azonnali segítségnyújtásról, az áldozathozatalról és Táncsics bújtatásáról

Bálint Gábor több mint tíz éve irányítja az Ökumenikus Segélyszervezet nemzetközi humanitárius és fejlesztési programjait. Épített iskolát Afganisztánban, nyújtott segítséget földrengések, árvizek és háborúk következtében mindenüket elvesztett embereknek Srí Lankán, Líbiában, Etiópiában, Irakban vagy éppen az Észak-Kaukázusban. Jelenleg a Segélyszervezet több mint 7000 embert támogató ukrajnai segélyprogramját irányítja.

Sokszor a túlélést jelenti a segítségnyújtás
„Néhány mondatban nehéz összefoglalni ezt a szerteágazó tevékenységet – mondja Gábor a segélyszervezeti munkáról. - Afganisztánban például 16 iskolát építettünk, mezőgazdasági fejlesztéssel több tartomány gazdáit támogattuk, de építettünk kórházakat, mini vízerőműveket és önkormányzati intézményeket is. A katasztrófák során bajba jutott embereknek sokszor a túlélést jelentette azonnali segítségnyújtásunk. Srí Lankán, Líbiában, Ukrajnában, Etiópiában, Irakban vagy éppen az Észak-Kaukázusban földrengések, árvizek, háborúk következtében mindenüket elvesztett embereknek tudtunk hathatós segítséget nyújtani élelmiszer és tiszta ivóvíz biztosításával, alapvető egészségügyi eszközök és gyógyszerek átadásával, vagy házak újjáépítésével. Jelenleg a Segélyszervezet több mint 7000 embert támogató ukrajnai segélyprogramját irányítom, emellett felügyelem az afganisztáni irodánk működését, ahol „élelmet a munkáért” programok keretében több tízezer embernek biztosítunk alapvető élelmiszert, illetve a kedvezményezettek az élelemért cserébe utakat és árvízvédelmi gátakat építenek, pisztácia ültetvényt gondoznak, öntözőcsatornákat tisztítanak.”

Áldozatot hozni az emberekért
„Csapatmunkában dolgoznak a magyarországiak és külföldiek, emellett a helyi munkatársakkal közösen történik a programok végrehajtása. Egy-egy hosszabb kiküldetés során azonban – sok esetben egyedüli magyar munkatársként – a Segélyszervezet helyi irodáját létre kell hozni és felelősségteljesen kell megszervezni adott esetben több száz ember munkáját. „A 48-as magyar honvédek is egy közösségért, illetve a haza önállóságáért harcoltak, sokan életüket feláldozva” - mondja Bálint Gábor, aki szerint az áldozathozatal valamilyen mértékben az ő munkájukban is megjelenik. Különösen akkor érhető ez tetten, amikor nehéz körülmények között kell teljesíteni,  távol a családi és baráti kötelékektől, azért, hogy az általuk segélyezettek túléljenek, vagy visszatérhessen az életük a normálishoz közelítő állapotba. „Mindent megteszünk azért, hogy a veszélyes helyzeteket elkerüljük és a biztonsági kockázatokat csökkentsük, de egy körültekintően megszervezett afganisztáni, vagy iraki segélyprogram helyben történő lebonyolítása nem tekinthető teljesen veszélytelennek.”

Gyorsabban és higgadtan
A legnagyobb kihívást a napi munkában azok a helyzetek jelentik, amikor egy katasztrófa után minél gyorsabban próbálnak a bajba jutott embereknek segíteni. „Ilyen esetben higgadtan kell megszervezni munkánkat, hiszen akkor tudunk a legtöbb embernek segíteni, ha nem kapkodunk és a humanitárius segítségnyújtás szabályait betartjuk. Kiutazva egy katasztrófa-sújtott területre gyakran kell napi 16-18 órát dolgozni azért, hogy minél magasabb szakmai színvonalon teremtsük meg a munkavégzés kereteit és minél több bajba jutott embernek nyújtsunk hathatós segítséget.” Ilyen helyzetekben hitem mellett a családomtól kapott szeretet és a munkatársak támogatása segít átvészelni a nehezebb, fizikailag és lelkileg is megterhelő időszakokat. A legnagyobb bátorság talán ahhoz kell, hogy egy kevésbé biztonságos országban, vagy egy katasztrófa utáni segélyprogram végrehajtása során gyors döntéseket hozzunk és döntéseink következményeit – ami nagyon sok ember életét közvetlenül befolyásolja – teljes felelősséggel felvállaljuk.”

Felmenőim bújtatták Táncsicsot
Gábor több mint egy évtizedig volt a Kossuth Lajosról elnevezett cserkészcsapat egyik vezetője, ráadásul Kossuth Lajos Gimnáziumba járt, így adódik, hogy 1848-ról elsőként Kossuth jut eszébe. „Az évek során megismertem életútját és elkötelezettségét, ezért is nagyon kedvelem. Kossuth mellett Táncsics Mihályt említeném, hiszen családi „legendáriumunk” szerint a 48-as forradalom és szabadságharc bukása után rokoni kapcsolatok révén felmenőim is részt vettek az ő közel évtizedes bújtatásában.”